A Legionella egy legalább 50 fajt magába foglaló baktériumnemzetség, amelynek tagjai közül a Legionella pneumophila faj emelendő ki, hiszen elsősorban ez a felelős az esetek egy részében halálos kimenetelű legionellózis fertőzésekért. A baktérium kórokozó szerepét egészen 1976-ig nem ismerték fel, mindez akkor derült ki, amikor pennsylvaniai veteránok körében egy légkondicionált szállóban hirtelen tüdőgyulladásos járvány tört ki (ezért nevezik a kórképet légiós betegségnek). A Legionella baktériumok egybefüggő bevonatot, úgynevezett biofilmet képesek létrehozni, amely megnehezítheti a hagyományos fertőtlenítőszerekkel történő eltávolításukat. A Nanosept – a stabilizált ezüstkolloid és a hidrogén-peroxid kombinált hatásának köszönhetően – képes a már kialakult biofilmben és annak védelme alatt rejtőző kórokozó megsemmisítésére is.

Milyen esetekben okoz betegséget a Legionella?

A baktérium kizárólag akkor okoz betegséget, ha a vízpermettel (aeroszol részecskék) együtt belélegzésre kerül és a tüdőbe jut (vagyis lefürödhetünk a baktériumokat is tartalmazó vízzel, vagy úszhatunk benne, sőt meg is ihatjuk, és semmi bajunk nem lesz). A baktérium ilyenkor sejten belüli osztódásba kezd a tüdő léghólyagocskáiban előforduló nagy falósejtekben, az úgynevezett alveoláris makrofágokban. Ennek hatására a tüdőben felszaporodnak a neutrofilek és a monociták, valamint megnő a baktérium által termelt enzimek szintje, és a léghólyagocskákat károsító gyulladás alakul ki.

Milyen következményei vannak a Legionella fertőzésnek?

Ha egészségesek vagyunk, akkor a fertőzést általában legyőzi az immunrendszerünk (láz, fejfájás vagy rosszabb esetben atípusos tüdőgyulladás is kialakulhat). A legyengült immunrendszerű személyek, így az idősebbek és a krónikus betegségekben szenvedők azonban akár komoly, az életüket fenyegető veszélynek is ki lehetnek téve a fertőzés következtében.

Hogyan ismerhető fel a Legionella fertőzés?

A Legionella által okozott fertőzésnek nincsenek világosan elkülöníthető klinikai jelei, így a pontos diagnózis csak laboratóriumi vizsgálatok alapján állítható fel. Gyanúra okot adó klinikai tünetek – például ha a tüdőgyulladáshoz zavartság, hányinger és hányás is társul, vagy ha egy közösségben egyszerre többeknek van tüdőgyulladása – esetén ajánlott elvégezni a megfelelő laboratóriumi vizsgálatokat. Lehetőség van egyrészt a Legionella-antigén gyorsteszttel történő kimutatására a vizeletből, szükség van továbbá a vér szerológiai vizsgálatára, amely során a szervezet által a baktérium ellen termelt ellenanyagok (antitestek) mennyiségét mutatják ki. A harmadik lehetőség a légúti mintából – köpet vagy hörgőmosó-folyadék – vett baktérium tenyésztéssel történő kimutatása.

Mennyire gyakori a Legionella fertőzés?

A bejelentett fertőzéses esetek hazai száma alacsony (100 alatti eset évente), de több becslés is utal arra, hogy a jelentett esetek száma a tényleges esetszámnak csak a töredéke. Az egyik hazai szakértői becslés szerint Magyarországon a kórházi ellátást igénylő megbetegedések száma akár 250 és 550 között is lehet évente.

A kórokozó a biofilmképzés miatt rezisztenciát mutathat a klóros fertőtlenítéssel szemben, ezért a medencék/jakuzzik esetében érdemes más fertőtlenítőszerrel próbálkozni.

A fertőződés esélyei:

  • nem jól fertőtlenített medencevíz esetén az élményelemeknél kockázatosabb (fúvókák, dögönyözők, ahol például magasabb részről engedik a vizet a medencébe, és így nagyobb lehetőség van a vízpermet képződésre;
  • a fertőződés szempontjából kockázatos vízpermetet jelent még az esővízzel történő permetezéses öntözés;
  • illetve zuhanyzás közben is képződhet vízpermet, így ha a vízvezetékrendszerben jelen van a Legionella, ez is egy esélyt jelent a fertőződésre.

Megelőzhetőek-e a Legionella fertőzések?

A legfontosabb, hogy ahol a betegség fellépett, ott folyamatos és megfelelően elvégzett karbantartást igényel a vízvezeték-rendszer, a légkondicionáló berendezés, és azok a helyek, ahol a kórokozó esetlegesen jelen lehet (ilyen lehet például egy nem kellően fertőtlenített vizű jakuzzi). A karbantartás része a tisztítás és fertőtlenítés, amit terheltebb időszakokban sűrűbben kell elvégezni, megszakított, biolfilmes terhelés melletti karbantartásnál pedig még alaposabban, és akár ismételni is szükséges.

Emellett fontos lehet a rendszeres fertőtlenítés is, otthoni környezetben például a klímaberendezések, a vízforgató berendezéssel működő kinti medencék és a benti jakuzzik esetében.

Melyik a leghatékonyabb fertőtlenítési módszer a Legionella esetében?

A Legionella baktériumok egybefüggő bevonatot, úgynevezett biofilmet képesek létrehozni, amely megnehezítheti a hagyományos fertőtlenítőszerekkel történő eltávolításukat. A Nanosept – a stabilizált ezüstkolloid és a hidrogén-peroxid kombinált hatásának köszönhetően – képes a már kialakult biofilmben és annak védelme alatt rejtőző kórokozó megsemmisítésére is. Megelőző időszakos karbantartásokkal a stabilizált ezüstkolloid megtapad a kezelt felületeken, ami gátolja a biofilm kialakulását, a hagyományos fertőtlenítőszerekkel szemben ez a módszer így egy időben kiterjesztett védelmet is nyújt.

Ahol már biofilm is kialakult, ott gyakran előforduló jelenség, hogy az első tisztítással/fertőtlenítéssel csak a biofilmmel és az abban megbújó mikroorganizmusokat lehet csak elpusztítani, az alatta megbújó sejtszám azonban felszabadul. A fertőtlenítést ilyenkor azonnal meg kell ismételni, és időben nem szabad túl sok időt hagyni két fertőtlenítés között, mert ha elmarad a fertőtlenítés, akkor a baktériumoknál erősebb lesz a klórrezisztencia (medencék/jakuzzik fertőtlenítése esetén).

Gyakorlati tapasztalat, hogy ilyenkor a kombináltabb összetételű, a korábban alkalmazott vegyszertől (például klór) eltérő hatásmechanizmusú fertőtlenítőszerrel hatékonyabban lehet fellépni a baktériumok ellen.

Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK7619/